Gyakszi

Az előzőben kaptára felrajzolt modell szabásmintái valahogy így néznek ki.

Először egy alapmintát készítünk,minden lényeges vonallal és jelöléssel (bélés, fűzűlyukak, illesztések stb.) ...



...majd kifejtjük a szabásmintát.



Hát...ez nem tűnt túl érdekesnek...pedig az. :)) ...és rövid is volt.

...

Ma viszont elkezdtem egy próbacipő fárahúzását. Mit mondjak? Nem voltam ügyes. Pedig komolyan azt hittem elsőre menni fog...:D
Holnap folyatatom. Szorítsatok! :)

Első napok

Néhány kép Marcell műhelyéről.

Ennyi szerszámot ilyen szépen rendben tartva én még nem láttam! :) Tudjátok, mi tetszik bennük különösen? A nyelük. Szép színűek, gömbölyűek, tenyérbe simulók. Meg nem mondanám, melyik mire való, de talán idővel kikupálódok. :) Másfél éve egy bácsitól én is vettem szerszámokat, igaz nem tudtam, mire lesznek jók. De már akkor is lenyűgözött, milyen szépek. Némelyik lötyög, némelyik biztos csorba is, még nem is használtam őket, csak néhányukat.





Nem kevés eszköz és egyéb kütyü kell a fárafoglaláshoz. Többféle kés, ár, kalapács, fogó, szegek, stb. stb. Csak tudja az ember, hogy mihez is nyúljon. Tisztára, mint egy műtő: Fogót! Árat! Vizes ecsetet! :D



Ez pedig itt az egyik Hf, vagyis Házi feladat. Néhány, könyvből kiválasztott modell szabásmintáinak elkészítése. Ez ennek az első lépése, vagyis a tervezett vonalak kaptafára rajzolása. Legközelebb megmutatom mi lett belőle.

Könyvek...

...kincsek.
Egyébként is, de ezek különösen. :)
Ahogy már mondtam, Londonból tetemes mennyiségű könyvet hoztunk. Megmutatom őket. Jó? :)


(Kettő nem mostani szerzemény.)

Némelyikük kifejezetten érdekes.
Mint pl. ez. Hmmm. Így is lehet "handmade" cipőt készíteni. :) Alapból nem vonzódom az ilyen csukákhoz, de határozottan karakteresek. Ügyes kezűek megcsillogtathatják grafikus vénájukat, és érvényre juttathatják személyiségüket...Tetszik.



Vagy ez. Előtte nem hallottam még erről a hölgyről: Hester van Eeghen. De nagyon tetszik! Gyönyörű, tiszta szineket használ és elképesztő táskákat, bugyrokat, és egyéb tartókat készít, melyek rendkívül kreatívak, praktikusak, és számos meglepi zsebet rejtenek. A cipői is csodásak persze...mint pl. azok a lila csizmáááák! :)



A kortárs indiai divatról szól a másik nagy kedvencem. Szebbnél szebb képekkel és ruhákkal. Ilyenekkel:



És végül. Gyerekkoromban mit nem adtam volna egy ilyen könyvért!!!! Rajzolni tanít kedvesen, viccesen, kreatívan. Szuper! :)



Ugye milyen jó nekem? :))

A képek kinagyítva jobban mutatnak... :)

Ja és sorsoltam a másik blogon, akit érint a dolog, esetleg kukkantson át...

Handmade shoes by Koronya

Emlékeztek még a májusban bemutatott cipőkészítéses videóra? Emlékeztek még, mennyire gyönyörű volt? Feltűnt oldalt a "Handmade Shoes" link?

Képzeljétek, Marcell, aki ezeket a szépségeket készíti, kedvesen felajánlotta, hogy segít nekem!!!!!!!!! :))))

Mindez történt már két hete, és azóta gyakorlatilag madarat lehetne velem fogatni. :) Nem is csoda! ( Csak semmit nem szeretek elkiabálni, ezért még vártam a nagy bejelentéssel.) Már kétszer voltam és remélem, hogy minél többször lesz még erre alkalmam. 

Marcellnál ugyanis szinte állandóan van valami mozgás. A világ számos pontjáról érkeznek hozzá tanulnivágyók, vagy éppen ő utazik Amerikába, hogy ott tartson tanfolyamot. 

Istenem, szinte el se hiszem, hogy végre egy olyan embertől tanulhatok, akitől tényleg van mit tanulni! ....óóóó.....egy rakás dolgot tudnék róla írni, de nem szeretném zavarba hozni. :))

Olvassátok a blogját, csodáljátok meg a munkáit, nagyon sokminden kiderül belőlük....

Igyekszem majd fényképekkel is dokumentálni az ott töltött időt, és beszámolok majd a műhelyben töltött órákról. Nagyon izgatott vagyok és - rémes tulajdonság - türelmetlen is, mindent egyszerre szeretnék! :) 

Marcell! Ezúton is köszi, köszi, kösziiiiii!!!!!!!!!!! :)

Mintakönyvek...

...végre! :)

Utolsó alkalommal.

ITT.

Pénztárcák

Nem is tudom, eddig miért nem csináltam pénztárcát... Aztán valaki szeretett volna ilyesféle fazont, csak feketében. Én pedig felturbóztam, és szinesen, virágba borulva itt vannak ők. :) Éljen a tavasz! Biztos lesz folytatás, legalábbis, ha ezek tetszést aratnak.

Kék-zöld-piros:

Barna-türkiz:

Lila-sárga:

Türkiz-piros:

Kék-lila:

Méretük kinyitva:  kb. 14,5 cm x 18 cm (a zárórész nélkül)
Hamarosan a Meskán is fent lesznek.

Beszámoló

Nem akarom túl hosszúra nyújtani, de ki tudja, mi lesz belőle. :) (hosszú lett) 

Nagyon szuper 11 napot töltöttünk Angliában, mégpedig Dél-Angliában, ami a hamísítatlan vidéki Anglia. Pont azt nyújtotta, amire vágytam. A barátom húga él itt, ő látott vendégül minket erre az időre.  

Szinte végig gyönyörű időnk volt, napsütéssel, egy-két nap volt csak felhős, eső szinte semmi. :))
Lewes (ejtsd: luis), a kisváros, ahol voltunk, egy igazi kis dél-angliai gyöngyszem, egy középkori városka, sok megmaradt 15-16 sz-i házzal, várral, kolostor rommal, sörfőzdével, tele élettel, hangulatos boltokkal, gyönyörű dombokkal, barikkal...és mindez kb. 20 percre a tengertől. (kocsival vagy busszal)

Minden utcácska tartogatott valamit, hol egy szép épületet, hol egy érdekes ajtót, hol egy ablakba kitett mulatságos tárgyat. Rengeteget fényképeztem, többek között bejárati ajtókat. :) Nekem nagyon fura, hogy az utcáról közvetlenül nyílnak ezek a színes ajtók a lakásba. Viszont két egyformát nem találtunk. A szinek, a kopogtatók és házszámtáblák elképesztő variációját képzeljétek el. Nagyon imádtam.
A városka tipográfiailag is kifogástalan volt. ( pedig általában nem figyelem) Gyönyörű betűtípust használtak mindenhez.  

Hát, nem tudom, mennyire lehet képzelni....de inkább néhány kép róla:






Tengernél többször is voltunk, még nem láttam, úgyhogy nagy élmény volt. Főleg, hogy a hűvösebb verzióját láttam. Szél, hullámok, kavicsos part...hmmmm! :) Majd 4 kg kavicsot és kagylót gyűjtöttünk és még haza is hoztuk! :)) Abból, amit láttunk, a legjobban a Seven Sisters nevű hely tetszett, amely 7 "krétahegyet" jelöl. Vicces, hogy ebből a máló anyagból egymásra rétegződve kovakővel nagy falak képződnek. Ez olykor bizony le is omlik, a tetején több repedést is láttunk. 





A másik érdekes tengerparti város Hastings volt. Szintén van egy nagy területű romvára, ahonnan valóban gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. 1066-ban itt (illetve kicsit feljebb) vesztettek csatát az angolszászok a Hódító Vilmos vezette normannokkal szemben.
Nagyon helyes óváros része van, rengeteg, egymást érő antikossal és zsibárussal.





És persze voltunk Londonban is. Kb. másfél óra vonattal. (nagyon jók a vonatok, és lehet nagyon kedvező áron napi jegyet venni, amivel egy bizonyos déli vonattársasággal elég nagy régiót be lehet járni. Persze mi fér bele egy napba?)
London naaagy, sok emberrel, de sokkal rosszabbra számítottam. Persze csak a központi részen voltunk kb. a Notting Hilltől a Tower-ig. Két napot szántunk rá, ami édeskevés, ráadásul első nap csak gyalog mozgolódtunk, - amit én sokkal jobban is élveztem, hiszen így elkerülhettük a forgalmas utcákat. 

Ééééés??? Mi történt még? Mi az a szinte hihetetlen dolog, amit emlegettem? ;) 
Óóóó, hol is kezdjem? Londonban történt. Holmáshol? Könyvesboltban voltunk, mindenképpen szerettem volna cipős témájú könyveket, amiket itthon hiába keresek. Ott másfél polcnyit találtam. A kasszánál mondta a srác, hogy az egyik szomszédos utcában számos cipőkészítő van. ( hozzáteszem, nem beszélni kicsi angol, és aki arra számít, hogy valamiféle tanulási, netán munkalehetőség szele érintett meg, azt ki kell ábrándítsam ) 
Hmm. Jól hangzott. Mivel itthon a kaptafa beszerzési gondok a legsúlyosabbak (nekem legalábbis), reménykedtem, hátha találunk egy-két használaton kívüli kaptát, vagy címet. Nna itt már közelít a dolog, de azért ennyire nem egyszerű. 
Itthon még a fősuli alatt megvettem Vass László könyvét a klasszikus férficipőről. Gyönyörű képekkel, és a nagyobb európai műhelyek rövid bemutatásával. Így aztán tudtam, hogy Londonban a Lobb név, a Valami. Őszintén szólva már elfelejtettem, mit is olvastam akkor róla, de nem is baj, mert ha emlékszem rá, tuti nem merek benyitni az üzletbe. Ugyanis a St. James utcában megtaláltuk őket, és némi hezitálás után, hogy megkérdezzük, ugyan nem volna-e ötletük, honnét szerzhetnénk, illetve az esélytelenek nyugalmával, meg a mikor, ha nem most, és amúgy is mit veszíthetünk, de legalább látjuk gondolatával, bementünk. 

Kicsit félhomályos, antik hangulatú, barna, fa vitrines helységben találtuk magunkat. Régi, fényes bőr támlás székek, és az üvegek mögött, fényesre suvickolt szépséges cipők, régről. Mint egy múzeum. Lenyűgöző volt. Megállapítottuk, hogy a műhely is itt van, a helység egyik felében, ugyanis dolgoztak, alapanyagokat láttam, és mindenféle dolgot, ami inkább egy műhelybe illik, és nem egy ilyen impozáns üzletbe. Megkérdeztük, körülnézhettünk. :) Majd jött egy hosszú rasztás hajú fazon, és megkérdezte, segíthet-e. Na erre előálltunk az őrült kérdésünkkel, és kaptunk egy telefonszámot! Körbevezetett a műhelyben, a pincében. A Lobb olyannyira Anglia, sőt a világ egyik legnagyobb cipészete, hogy a szemem láttára szedte elő egy szekrényből, Frank Sinatra, Jackie Kennedy Onassys, Lady Diana kaptafáit. Láttam a hatalmas, több ezer kaptát őrző raktárat, megnézhettem, hogyan dolgoznak. Mit mondjak, szédülten fordultam ki a végén az utcára.

Itthon aztán utánanéztem, mit is ír róla Vass László könyve.

Ezt: "...John Lobb... 1829-ben született. Mesterségbeli tudását számos díjjal ismerték el nemzetközi kiállításokon Viktória királynő uralkodásának idején. 1863-ban királyi tanúsítványt kapott, mely szerint Edward herceg udvari cipésze. ... A műhely továbbra is az angol királyi család szállítója, a londoni üzlet bejárata felett látható három címer arról tanúskodik, hogy Lobb készíti Őfensége II. Erzsébet, az edinburgh-i herceg és a trónörökös, walesi herceg lábbelijeit. ..."

Szóval jobb helyre nem is mehettünk volna! :))

Tudjátok, fura, mert soha nem gondoltam volna, hogy bármi közöm lesz a cipőkhöz, azon kívül, hogy viselem őket. Nem voltam, vagyok cipőmániás, olyan értelemben, hogy rengeteg párat őriznék  a szekrényben, és korábban nem is érdekelt. De ha a fősulin nem kezdem el a bőr szakot is, akkor nagy valószínűséggel sosem hallok Attalai Zitáról és sosem tudok más szemmel nézni erre a tárgyra. Azóta viszont vonz, még én sem értem, hogy miért...  De mindegy is, ha ilyen helyekre keveredek.

Sziasztok! :)

...hűűű, jó régen írtam, vagy mutattam bármit is. Nem is nagyon volt mit. Olyan szinten ihlettelen voltam, hogy bevallom semmit nem csináltam és még csak kedvem se volt. És még jól is esett.

Csupán a maradékaimmal kísérletezgettem, mert az nem lehet, hogy a kis darabok felhasználatlanul maradjanak, de még csak ezt se vittem túlzásba. Őszi fárdtság??? Ráadásul egy hónapig fájt a torkom. Ennyi. Más nem.

Aztán jött egy pénztárcarendelés....egy tizenegynehány éve elhagyott pénztárca nyomán.

Aztán felkerekedtem és jól "elherdáltam" egy rakás pénzt GYÖNYÖRŰ bőrökre.

Aztán pedig még az országot is elhagytam. Másfél hétre Angliába utaztunk, így jól kimaradtam az itthoni zimankóból, ott ugyanis fantasztikusan gyönyörű napsütéses idő volt. Pár szót muszáj leszek majd írni róla, mert csodás volt, és történt egy szinte hihetetlen dolog is.

Úgyhogy jövök majd képekkel és újdonságokkal is. Pénztárcákkal, táskákkal, fülbe és nyakbavalókkal.

És persze a textilkönyvekkel is hamarosan. :)

Tegnap és ma és amúgy

A tegnapi nap kalandosan indult, ugyanis már másodjára mentettem ki a macskám karmai közül egy madárkát. Mondhatom, hogy szerencsére, de azért mindig nagy ijedemet okoz, mert a "drágám" rendszeresen behurcolja  a lakásba. Első alkalommal eléggé megsérülhetett szegényke, mert jobbára csak verdesett és ugrabugrált, de a végén a szárnyain távozott a lépcsőházon keresztül. Remélem felépül(t) a kalandból! Tegnap viszont egy viszonylag nagyobbacska, pettyes begyű madárka került a karmai közé, amit a kiáltozásaimra el is engedett. Az pedig röpködni kezdett a lakásban, egyszer centikre a fejemtől. Aztán egy sarokban megpihent. Aztán átlibbent a másik sarokba. Verdesett az ablaknál. Aztán felszállt az asztalra, előre ugrált a sarka felé, körülkémlelt, csippantott, majd felszállt, lebegett és a nyitott teraszajtón kirebbent. :)

Megsérült, mert hagyott néhány vércseppet .... és mást is maga után. De úgyis akartam, így hát a nap hátralevő része takarítással telt.  (nem végeztem)

Szerencsére ez a két kismadár túlélte a Csúzlival való találkozást, de egyszer már a másik ejtett áldozatot...a teraszon találtuk meg... :((( 

(otthon Anyukámnál két (amúgy tündérédes) szálkás tacsiféle tartja rettegésben a kert lakóit, nem egy áldozatot szedtek már, legutóbb Anyum egyik tyúkocskáját :(( )

Ilyen kis tündérek voltak másfél éve

Szóval a háziállataink valóságos fenevadak. Felétek is történnek ilyenek?

Ma viszont sorsoltam, eredmény amott. Gratulálok a szerencséseknek! :))

Amúgy csináltam nemrég egy kalaposgombás kiscipőt, csak azért nem tettem még képet fel róla, mert kicsit szűknek bizonyult, így most várunk, tágul-e. Remélem, igen! De majd megmutatom.

Meg gondolkodom, agyalok, lassan úgy érzem, becsavarodok. ;)))

Szép estét Nektek! :)

Textil-lesők! ....még egy kicsit...

Újragondoltam, és úgy döntöttem, mégiscsak sorsolok  a könyvekre jelentkezők között. Talán így többen érzik úgy, hogy van esélyük.

Tehát ma felteszek egy újabb adagot, amikre egy hétig - szerda éjfélig- lehet jelentkezni, és utána meglátjuk... :)

(bocsánat a tétovaságomért)

More...

Remélem nem unjátok még a szandikat! :)

Lassan tényleg összeszedem a bátorságom és nem csak a fejemben játszok le két telefonhívást...Mindig eljátszom előre a komolyabb telefonbeszélgetéseket, ami már eleve képtelenség, hiszen honnan tudnám, hogy fog reagálni a másik fél??? (tudjátok klasszikus nyuszika és a farkas esete a létrával.... :D )Ráadásul ilyen esetekben nagyon nem tudom magam eladni és kérni sem szeretek, tehát, hogy állítsak oda egy vadidegenhez, hogy "tanulni" szeretnék????????!!!!!!! Hogy mondjam meg, hogy kimivagyok, mit csinálok, mit szeretnék, és hogy ehhez segítségre, tanácsokra, kritikára van szükségem, ...és még ki tudja mire????!!!! Nagyon nem tudom magam hova tenni, mert Tőletek ugyan kapok visszajelzést, amit nagyon-nagyon köszönök, de lehet, hogy egy szakmabeli hozzáértő, totál amatőrnek tartana, és a próbálkozásomat, hogy cipőt csináljak, finoman szólva is nevetségesnek tartaná. Nem feltétlen azért, mert nem lennék rá képes, még csak nem is rosszindulatból, hanem mert egyszerűen a mai helyzetben, amikor a bőripar is - ha nem is haldoklik, de visszaesett, és az emberek többsége is az olcsó kínai cipőt veszi évek óta, méretes cipőkészítésbe fogni nem túl kifizetődő (noha szerintem lenne rá igény). Így aztán nagyon könnyen meg tudom győzni magam, hogy ááááá, kár a telefonért.

Azt is tudom, Nektek sem könnyű, mindenki próbálkozik, terveket sző, remél és tesz érte. Én sem panaszkodásnak szántam, egyszerűen úgy érzem kicsit megrekedtem, és bár tudom, mit kéne tegyek, azt is tudom, jó volnék, mégis a félelmem, hogy elhajtanak, hogy nem sikerül, (egyenlőre) erősebb.

De majd meditálok rá! :)))

Addig is jöjjön még egy szandi! :)

Egy nagyon felhős délutánom volt fotózni, látszik is a képeken, sötét lett, és a szine sem látszik, de ez az a lila, amiből már korábban is készítettem.
Én ezzel is elégedett vagyok, (vajon lehetek?) nagyon birom a nyers talpat, egy kis wax-szal lekenve pedig csodás!

(Nagyon tudom ajánlani a színtelen KIWI Wax Shine-t! Ápol és gyönyörűen felfrissíti a cipőt, a szinét, és a kisebb kopási hibákat is elfedi!)






Tehát próbáltam világosítani a képeken, de nem jártam sok sikerrel. Viszont ha már Ps, akkor most eljátszadoztam vele kicsit. :)

Először ezt csináltam:



Majd azt a tanácsot kaptam, maszkoljam a talpat. Így külön lehet a felsőrészt és külön a talpat szinezni és szép finom árnyalatokat is el lehet érni. Elképesztő a variációk lehetősége!!!!!!! Bár így is sikerült néhány nagyon közeli árnyalatot létrehozni, de akkor már jópár órája dolgoztam rajta, úgyhogy nem volt kedvem újat csinálni. Ilyen lett:



Szerintetek megérte vele ennyit dolgozni? Láttok különbséget? Mert én elsőre bizony nem nagyon.
Mindenesetre azt ebből a kis egyszerű feladatból is leszűrtem, hogy nem egyszerű a számítógépes grafika és design. Nagyon kell tudni, hogy mit akarsz, különben elveszel a részletekben.

Így néz ki Ps-ben:



És így csupa fekete talppal:



Játszatok, kísérletezzetek!  Jó MÓKA!!! :)

...

Macskamánia :)

Nincs itt semmi huncutság, mi más készült volna a cicás hozzávalókból, mint egy újabb szandi. Egy macskamániásnak természetesen, - aki nem én vagyok . :)

Egy felüdülés volt készíteni, nagyon elégedett vagyok vele és bizony legszívesebben megtartottam volna, noha nekem nem is jó.  :(

Sokmindent másképp csináltam, mint az eddigieken, és határozottan élveztem minden vele töltött pillanatot!!!!

Tappancsok (Csúzli közreműködésével)...



...és cicák minden mennyiségben:





Zsóka lábán így mutat:

Cicicicc :))

Pöttyös II.

No hát ő is még hónap eleji termés.

Pöttyös I.

Még július elején készült ez a szandi.
A virág csak dekoráció (levehető), nem is tartana sokáig, hiszen szegve sincs, de azért én aranyosnak találom. :)

A talpa viszont nekem túl vastag, egyszerűen alig kapok vékony, talpnak való bőrt. De mivel a cél egy magasabb sarkú szandi lett volna, így végül jó lett ez. A sarka pedig két réteg bőr.
Sajnos bármennyire is akartam, nem sikerült "magas" sarkúra csinálnom. Ahhoz ugyanis a lágyékrészen alá kell erősíteni, hogy alátámassza lábat a megfelelő szögben. Na ehhez kell a kapta, hogy ezt az ívet és a sarok magasságát megadja. A lágyékvasat a kaptán a foglalótalpbélés és a talpbőr közé erősítik, és úgy hagyják egy ideig, hogy felvegye a formát.



(feltöltve júl. 23-án)

Türkiz táska

Életem első bőrtáskája! :)





A bőrt sok szempontból könnyebb varrni, mint a textilt, de sok szempontból nehezebb. Határozott előnye - nekem legalábbis - hogy nem foszlik a széle!, jól megfogható, határozott valami. A nehézség varrás közben adódik: ha rontasz, vagy úgy marad, vagy az egészet újra kezded a szabástól, de legalábbis átvariálod. Ugyanis a tűnyomok bizony ott maradnak örökre, ha mégis kibontanád.

Néha bontok...de csak, ha nem olyan feltűnő.
Na nem azért, ezen a táskán nem bontottam, de eléggé tartottam tőle. :)
De végülis azt hiszem, egyszer magamnak is fogok egy ilyet csinálni!! :))


Belülről:





Hátulról:




A hátsó zseb:




A szandival :))

Nem cipő...

(Még egy kicsit a gyerekes témához tartozik...ezért. Meg mert ezt is az elmúlt héten csináltam. :))

Amikor kamasz voltam nagyon nem szerettem, hogy Anyukám minden szembejövő ismerős vagy ismeretlen kisgyermekes anyukával leállt egy kis beszélgetésre, abajgatásra. :)
Most meg?!... már akkor is elbőgöm magam, ha egy vadidegen kicsit sírni hallok! :)
Hát még mikor először láttam Nagy Hajni képeit! Tudjátok, ő csinálja azokat a szépséges babafotókat. Na azoktól tényleg olvadozni lehet!! És egyébként a többi, más témájú képe is gyönyörű! Neki készítettem ezt a két koszorút.

Kwandera Kids :)

Jól hangzik, ugye? :) Nekem legalábbis tetszik.
A múlt hetem gyakorlatilag a gyerekcipők jegyében telt.

Igazából úgy terveztem, hogy június végéig befejezek egy csomó mindent és majd ha kész vagyok, megmutatok mindent. Nem töltöm vele addig az időt. De mostmár mindegy, nem lettem kész...

Pedig nem lazsáltam. Az egyik nap sikerült úgy reggel 7-kor le is feküdnöm, az átlag pedig kb. 2-3 óra körül volt. Mindezt csak azért mondom, hogy joggal hihettem, hogy tudom tartani a tervemet.
Az újabb határidő, amit most kitűztem az vasárnap. Két szandit kéne addig befejeznem, ... háááát...reálisan egyre látok esélyt. :)

De visszatérve a gyerekcipőkre: egyszerűen imádom őket! :)) Ezért találtam ki ezt a nevet is rájuk. Meg kell különböztetni őket...ez egy másik vonal.

Lábra készült, abszolut egyedi kis díszítésekkel, csipkeszeű lyukasztásokkal. Talán nem látszik de bizony jó sok munka van velük, sokszor (mindig :))csak kézzel tekerem a varrógép kerekét, annyira apró a felvarrandó ez vagy az, és a lyukasztások, csipkézések is egyesével készülnek, amik jó sok kalapálással járnak, aminek viszont a szomszédok nem örülnek. Kicsit zavar és próbálok mindig minél halkabban csapkodni :)), de nem nagyon megy. :)

Ráadásul nem működik túl egészségesen a varrógépem. Ipari (adler) karos bőrvarrógép, amit tavaly nyáron vettünk használtan, - mostmár belátom iszonyú drágán, de akkor nagyon akartam...pedig akkor még azt se tudtam biztosan, fogom-e egyáltalán használni... Ráadásul a karos varrógépeket inkább táskavarrásra használják, ami nekem kellett volna az egy oszlopos gép.
Szóval valami nem jó benne, mert kb. maximum negyed óra után egyszerűen kikapcsol, és valamikor bekapcsolni se tudom...tehát nem örülök és aggódom...és rossz érzés, hogy lehet, hogy becsaptak...

Az elkészült kiscipőknek viszont nagyon örülök, egész rendes mennyiség összejött belőlük, meg kellett örökíteni. :)




És innen jött a név és hogy kell egy kis logó is. Mi más lett volna, mint cica! :)
Nektek hogy tetszik? A szín még nem végleges, de szeretem a narancsot és vidám.
És persze egyenlőre még csak így létezik.

Milyen jó lenne, ha egyszer megvalósulna...!

És akkor egyesével:











Ez annyira tündér lett ezzel a kis csúszásgátlóval! :)



Ami a kupacban van fekete pöttyös és bordó kisvirágos nem most készült, hanem már régebben, próbaképpen, de a kép kedvéért... :)

Jaaj és készült még egy tündér-tündér, tüneményes kerti cipőcske. Hát azt hiszem azt imádom azért a legjobban!! :)) Képet később mutatok róla. Vagy most mutassam? Na jó nem bírom ki. :)) Csak őt még nem próbáltuk és nem tudom, hogy jó-e. De remélem, hogy igen! :)

Kis kerti mokaszin. :) Az ott egy süni volna rajta almával, csak a fotózáskor még nem volt neki szeme és orra.



Puha, szivacsos kis talpija van:



...és nagyon vagány, szerintem. :)



Tetszik? :)